A Nap eredeti fehér színű fénye a levegőmolekulákon, ill. a levegőben található szennyezőanyagok molekuláin szóródik. A rövid hullámhosszú sugarak, akárcsak a zöld vagy a kék színűek, nagyobb mértékben szóródnak, mint a hosszú hullámhosszúak, mint a vörös vagy a narancssárga. Napkeltekor, ill. naplementekor a napsugaraknak vastag levegőrétegen kell áthaladniuk, a zöld és kék sugarak szóródnak, a vörös és a narancssárga pedig dominánssá válik. Azonban ezek a hosszú hullámhosszú sugarak is kisebb mértékben szóródnak, narancs és vörös színt kölcsönözve a környező égboltnak és a felhőknek.
A rövid hullámhosszú sugarak a Rayleigh-féle szóródás következtében vesznek el, mely során ezen sugarak saját hullámhosszuknál kisebb (d<50nm) szemcséken szóródnak.
A szóródás másik típusa a Mie-féle szóródás, mely során a sugarak a 600nm-nél nagyobb szemcséken szóródnak. A Mie-féle szóródás nélkül naplementekor csupán a horizont mentén egy keskeny sávban venne fel az égbolt vöröses színárnyalatot, a többi része megmaradna kék, ritkábban zöld színűnek.
A naplemente színei általában sokkal jellegzetesebbek és ragyogóbbak, mint a napkelte színei, este ugyanis a levegő több szennyezőanyagot tartalmaz. Vulkánkitörések esetén a troposzférába kerülő vulkáni hamu a naplemente színeit tompítja, míg azok a kilövellt anyagok, amelyek a sztratoszférába kerülnek, sokkal élénkebbé teszik a naplemente színeit és látványosabbá a jelenséget. Bizonyos esetekben napkelte előtt, ill. napnyugta után látható az égbolton az ún. „zöld villanás” is. (Forrás: Wikipedia)
A fenti kép Indonéziában az Ambawang folyón készült.
Photo: Facebook, edesviz.hu
